Hogyan építsd ki a kapcsolati hálódat? – 3. rész

Iratkozz fel az új részekre

A podcast vázlata

Legyél nagyvonalú.

Nem tudod úgy indítani a kapcsolatépítést, hogy folyamatosan azon gondolkozol: ezt hol fogom beváltani? (Miközben fontos, hogy beváltsd a szívességkártyáidat, de erről majd később.) A viszonzás és kölcsönösség a kapcsolatépítés része, de nem akarhatod, hogy ez azonnal megtörténjen.

Az ajándékozás a génjeinkben van

Evolúciós eredet (Csányi Vilmos, humánetológus): az emberi közösségek kialakulásának idején hatalmas, vérszomjas lények között kellett helyt állni, sőt, fölöttük az uralmat megszerezni. Ez nem ment anélkül, hogy az ember lobbanékony és agresszív vadászból olyan, hordában élő lénnyé váljon, amelynek egyedei békésen együtt ülnek a tűz körül, megférnek a másikkal, együttérzés költözik beléjük. Mert csak együtt erősek. Mindennek a titka a táplálékmegosztás. Az, hogy az elejtett zsákmányból a közösség minden tagja részesült, olyan vívmány volt, amely az egész jövőt átalakította. Akkor, amikor a Föld még nem egyetlen globális falu volt, számos nomád vadász törzsnél megfigyelték, hogy a zsákmányt bárki ejtette el, abból a közösség minden tagja kapott, ráadásul nem is az osztotta el, aki elejtette a vadat. Az átlagos fogyasztás kétharmada a családon kívülről származik.

Csányi Az emberi viselkedés című könyvében szórakoztatóan írja le a kung busmanok „hxaro” csererendszerét. A csoportban mindenki a személyes kapcsolatain alapuló hálózat tagja, minden résztvevőnek nagyjából kiegyenlített ajándékozási kötelezettsége van. Nem más ez, mint valamiféle szociális biztosítási rendszer. Egy-egy személynek átlagosan 16 partnere van, akivel rendszeresen ajándékokat cserél, és ez a partnerség apáról fiúra száll. Érdekesség, hogy a csereberélők 60 százaléka nem is az adott csoport tagja, így gyakran 200 kilométere is elviszik ajándékaikat, hogy ott aztán enni kapjanak, illetve hogy a partner földjén még vadászhassanak is.

Kísérlet: egy bölcsődei csoporthoz ismeretlen embert küldtek be, aki ráadásul a gyerekek számára ismeretlen nyelven beszélt – ha kedvesen is. A kicsik elhúzódtak, és akkora kört alkottak körülötte, amekkorát csak tudtak az adott teremben, majd játékokat kezdtek dobálni az idegen felé. A kutatók először azt hitték, hogy ez valamilyen ellenséges megnyilvánulás, de nem az volt. Amikor a vendég a következő napon megint eljött, és már megismerték őt, a bátrabb kicsik már odavitték és átnyújtották neki játékaikat. Azt pedig nagy sikerként, boldogan nyugtázták, ha az idegen elfogadta: ez a sikeres kapcsolatfelvétel jele volt.

Kisgyermekes szülők maguk is ismerik ezt a jelenséget, amikor a totyogó gyerek egyik kedves játékszerét átnyújtja a vendégnek, akitől persze fél. Félelmében megajándékozza, ha úgy tetszik, áldozatot mutat be neki.

Az ajándékozás, a szívességek szociális / egzisztenciális biztonságot teremt, a nagyvonalúságnak pedig evolúciós előnyei vannak.

Hogyan legyél nagyvonalú?

  • nyisd meg mások előtt a kapcsolatrendszered
  • kapcsold össze őket valakivel, akire szükségük van
  • tegyél szívességeket
  • mutass nekik egy eszközt, egy weboldalt, amire szükségük lehet (pl. az Onlife podcastot) – ajánlások?
  • nézd át az önéletrajzukat, esetleg küldd tovább, ha arra van szükség
  • hallgasd meg, ahogyan megosztanak veled különböző ötleteket és viselkedj támogatóan velük
  • kérdezz rá, hogy hogyan haladnak 1-1 céllal, amit kitűztek maguk elé
  • megteszel nekik dolgokat, amit ők nem tudnak megtenni (szakmai tudás)
  • nyújtsd ki a kezed felé szorult helyzetekben (amilyen a mostani is): ütemezd át a kifizetést

…és fogadd el a nagyvonalúságot

Vannak emberek, akiknek „nincs szüksége” másokra, nincs szüksége segítségre. Pedig amikor nagyvonalú vagy, a másik személy „tartozik neked”. A kapcsolat része, hogy engeded, hogy megadja.

Költözés: amikor a barátod költözik, segítesz. Amikor te költözöl, azt mondod a barátodnak: „köszi, nem szükséges”, és csak meg akarod óvni attól, hogy legyen egy nehéz, izzadós napja. De jól jártál el? Nem: egy dolog, hogy nincs „szükséged” segítségre, és egy másik dolog, hogy nem fogadod el!

Építs az erősségeidre, azzal építs bizalmat nyugodtan.

I stílus: természetes kapcsolatépítő. De sok más módon is tudsz kapcsolatokat építeni, és ebben mindig építs az erősségeidre. Ne higgy annak, aki azt mondja, hogy valaki mássá kell válnod ahhoz, hogy eredményes legyél.

C stílus: megbízható, nem késik, nem végez félmunkát. 

S stílus: nagyon sokat hallgat, szívesen meghallgat, odafigyel rád, érdeklik a részletek, könnyen tud engedni (egy vitás helyzetben például) a béke érdekében. Kiáll másokért, amikor úgy látja, hogy vesztesek lennének.

D stílus: ő az, aki beleáll és átvisz valamit, még akkor is, ha lehetetlennek tűnik. (Hozzáteszem: ő az, aki leggyakrabban takarózik azzal, hogy nem ér rá, mert mindig valamilyen grandiózus dologban van benne. Jó lenne, ha a D stílus – én – nem mindig a saját várát építgetné, hanem az idejének 10%-át félretenné és másoknak vinne át ilyen hévvel kezdeményezéseket.)

Oszd meg másokkal is

Share on facebook
Megosztom
Share on linkedin
LinkedIn
Share on email
Elküldöm e-mailben

Ezeket hallgattad már?

0