Az eredményes döntés: szavazás?

Iratkozz fel az új részekre

 

A podcast vázlata

A szavazás a legismertebb döntéshozatali mód. Nagyon vonzó, mert mindenkit bevon, igaz? Szükség van, hogy mindenkit bevonjunk a döntésbe. Úgyhogy szavazzunk! Vagyis… inkább ne.

Ebben a podcastban elmondjuk, miért ne hozz döntéseket szavazással a cégedben, szervezetedben. De akkor hogy kérj be véleményeket, ötleteket, konkrét ajánlásokat a csapatodtól? Mit tegyél, ha a többiek véleménye eltér a tiédtől?

Jó ötlet a szavazás? Nem.

Amit a legtöbb menedzser szeretne: javaslatokat, ötleteket begyűjteni, az álláspontokat felmérni. Amit ehelyett csinál: „srácok, akkor szavazzunk erről a kérdésről”.

A szavazás a legismertebb döntéshozatali mód. Nagyon vonzó, mert mindenkit bevon, igaz? Szükség van, hogy mindenkit bevonjunk a döntésbe. Úgyhogy szavazzunk! Vagyis… inkább ne.

A cég / szervezet nem demokratikus intézmény.

Ráadásul amit „demokráciának” hívunk, az sem közvetlen demokrácia, hogy mindenki mindenről szavaz, hanem képviseleti demokrácia. Megadott személyekre ruházzuk át a választás jogát és a döntés (végrehajtás) felelősségét, vagyis, mandátummal ruházzuk fel a közösség választott tagjait azért, hogy helyettünk hozzanak döntéseket.

A képviseleti demokráciák mellett létezik a részvételi demokrácia modellje, amely a szubszidiaritás alapelvén nyugszik. Ez az elv kimondja, hogy a döntéseket a lehető legalacsonyabb, de még kompetens szinten kell meghozni. Logikusnak tűnik (mert az is), hogy egy kelet-magyarországi kistérség helyi úthálózatának fejlesztéséről ne egy budapesti központban döntsenek, hanem helyben, ahol be tudják csatornázni a helyi igényeket, van terepismeret stb.

De mit jelent a céges világban? Szavazást az éves célokról, üzleti stratégiáról? Nem. Munkatársi autonómiát a vezetői szándék végrehajtásában. Miért? Mert nemcsak a legalacsonyabb, hanem a legkompetensebb szintet is keressük. A kompetencia fokmérője pedig nem a szaktudás, nem a beosztás, hanem a végrehajtási láncban elfoglalt pozíció.

Mi a szavazás?

Alternatívák, A, B, C, D opciók közötti választás? Nem. Döntéshozatali eszköz, a döntéshozatalnak pedig a végrehajtás és a végrehajtással járó felelősség is a része. Ha az egész kollektíva megszavaz valamit, akkor elvben valamennyi munkatárs felelőssé válik a döntésért. De csak elvben, mert a felelősség változatlanul a menedzser kezében van, hiszen őt fogják számon kérni az elmaradt eredményekért és akkor is fizetést kell adni a munkatársaknak, ha a döntés hibásnak bizonyult.

Nem minden vélemény / szavazat egyenértékű. A minden vélemény egyenlő elv:

  • nem veszi figyelembe a kompetenciát, szaktudást
  • nem differenciálja a döntésben vállalt felelősséget
  • nem veszi figyelembe az informáltság szintjét (Jürgen Habermas társadalmi nyilvánosság modellje)

Ne mondd, hogy „szavazzunk”, ha csak véleményt kérsz. Az emberek nem hülyék. Amikor szavazást kérsz, az alatt mindenki azt érti, hogy amelyik alternatívát többen választják, az lesz a döntés.

Mit tegyél ehelyett? Kérdezd azt: „Mi a javaslatod?”

Ott van A,B,C,D alternatíva. Kérj javaslatot mindenkitől. Mit ajánlasz, melyik döntést? Majd egyesével menj végig mindenkin a megbeszélésen.

A legszebb kifejezés: „Ha te dönthetnél, melyik mellett döntenél?”

Ez NEM szavazás! Ha valaki úgy értelmezi, az nem a te hibád. „Rendben srácok, köszönöm az ötleteket, most szeretném hallani az ajánlásaitokat. Nem szavazunk, egyszerűen csak azt szeretném hallani, hogy hogyan döntenétek, ha a helyemben lennétek. Ne véleményezd a többiek döntését, csak mondd el, hogy melyiket ajánlod, 1-2 magyarázó mondattal.”

A sorrendet te döntöd el. Vedd előre azt a beosztottad, aki a leginkább befolyásolható, és akit befolyásolna, ha X másik ember mást mondana előtte.

A te inputod legyen az utolsó

Jó vezető akarsz lenni? Mindig te formálj véleményt legutoljára egy vitás kérdésről. Ott van a homlokodon az a felirat: én vagyok a főnököd, kirúghatlak. Sok vezető mondja azt, hogy „miért ne beszélhetnék szabadon, ők is lehetnek őszinték körülöttem”. Igen, valószínűleg igen, de messze nem annyira, mint amennyire azt te gondolod. Gondold át, hogy te hogyan viselkednél a főnököd előtt, egy ügyfél előtt, még akkor is, ha jó a kapcsolat… tényleg nem befolyásolna, hogy ő A vagy B opciót tartja jobbnak?

Nem kell döntést hoznod. Nem kell az inputok alapján döntést hoznod.

Nem kell azonnal döntést hoznod (emlékezz: ez nem szavazás volt). És még egy fontos dolog: nem kell a többség alapján döntést hoznod.

Sőt, hadd menjek még tovább: ha mindenki B opcióra szavaz, te pedig C opció mellett döntesz, megteheted. És nemcsak megteheted, hanem el is várhatod, hogy mindannyian beállhassanak a döntés mögé teljes mellszélességgel. Egyáltalán nem kell és nem szabad elfogadnod, hogy félgőzzel, félvállról, ellenállva dolgozzanak a C terven.

Hozzáteszem: ha rendszeresen más irányba indulsz el, mint amit azok a személyek javasolnak, akiket te magad vettél fel a csapatodba, az gond. Vagy azért, mert bár meghallgatod őket, de valójában nem veszed figyelembe az érveiket. Vagy azért, mert nem jó embereket vettél fel, és rendszeresen gyengébb döntést javasolnak. (Ne dőlj hátra: ez végső soron a te hibád, sőt, még nagyobb is, mint az első.)

De: könnyedén előfordulhat olyan helyzet, amelyben mindenki arra szavaz, NE vágjatok bele valamibe. Te pedig belevágsz. Vagy fordítva. Ez az a helyzet, ami egy igazi vezetőt megmér: amikor megérti az ellenérveket, átgondolja, felméri a kockázatokat és képes meghozni a döntést akkor is, ha mindenki mást választana.

Fel vagy hatalmazva erre. A szervezeted hatalmazott fel ezzel, amikor menedzserré nevezett ki. És ha a főnököd csinálja ezt veled, azt javaslom: kövesd, amit döntött, legyen ez a te döntésed is. Ugyanezt várd el a te embereidtől. Ne ess zavarba attól, hogy mást javasolt.

Oszd meg másokkal is

Share on facebook
Megosztom
Share on linkedin
LinkedIn
Share on email
Elküldöm e-mailben

Ezeket hallgattad már?

0